I.Fejezet

A lakás minden apró kis szegletében egy halovány szag áramlott szét, éppen csak annyi, hogy az emberek, akik nem tudják mi történt ott előző este, következtetni tudjanak rá. Csend volt, csak kintről szűrődött be a város zaja, hisz a délutáni órákban volt a legforgalmasabb odakint a népesség. De nem is az autók dudálásának a hangja vagy esetleg az emberek kiáltozásai ébresztették fel Jin Ah-t. Nem. Egy éles hasítás a fej egy részébe, amit az alkohol okozta mellékhatások követtek. Émelygés, hányinger és az ehhez hasonlók. A kanapén, háton fekvő, lábait szétterpesztő lány, Im Jin Ah, rettenetes másnapossággal ült fel a fehér színű ülőgarnitúrán. Az agya még nem fogott rendesen, csak néhány perc után vette észre mi is van körülötte. A vele szemben lévő televízió kocsmapultként szolgált, rajta több tíz pohárral. A szőnyegen a frissen mosott ruhák vannak széttaposva és a jelek szerint tegnap senkinek nem volt annyi esze, hogy levegye lábbelijét, aminek a talpa kitudja milyen helyeken járt. A nappali egy kisebb része üveggel volt kirakva fal helyett, mivel az erkély, amin minden este előszeretettel beszélgettek, onnan nyílott.  Azon az apró helyen mindössze egy karosszéket tartottak, ami előre és hátra dülöngélt állandóan, soha egy perce nem állt meg. Abban a fabútorban egy ismerős arcot pillantott meg. Lassan próbált meg felállni, hogy felébressze barátját, akinek két vodkás üveg volt a kezében. Nehézkes léptekkel haladt előre, de az üvegajtóban egy pillanatra meg kellett állnia, hogy megtámassza magát.

- Ébredj, te idióta! – rázta fel a szunyókáló Yoon Ah-t, aki nagyon úgy tűnt nem fog választ adni a „Mégis mi a fene történt az éjjel?” kérdésére.  Látszólag YoonA sem érzi fényesebben magát, mint ő, hisz mikor megpróbált felkelni egyenesen elhasalt a saját lábában – Röhejesen festesz. Mit szólnának a rajongóid, ha meglátnának így téged?

- Miért érzem azt, hogy te még nem láttad magad a tükörben? – óvatosan, kapaszkodva a szőke modellbe, próbált meg felállni, de a kérdést meghallva Jin Ah, azonnal rohant a fürdőszobába, mit sem törődve a válasszal, így YoonA egy nyekkenéssel megint a földön landolt.

Nana, aki eddig higgadtan kezelte a dolgokat, teljesen kiakadt, amint meglátta magát a fürdőszobában. A haja minden irányba szétállt, a sminkje szétfolyva és a ruhája…Várjunk csak! Nem is ebben a ruhában volt tegnap! Valaki…valaki átöltöztette? Lehetetlen, hogy nem emlékezzen semmire! Mi a fészkes fene történt az éjjel?

-Fhmmmaa! – a hangok hallatán Jin Ah összerezzent és olyan sebességgel fordult meg, mint egy leopárd. A háta mögötti kádban Hyomin feküdt, összekötözött kézzel, lábbal és szájjal. A lány össze-visszakapálózott, hátha sikerül kiszabadulnia a kötelek fogságából, de egyedül ez nem ment neki.

- Mi a francot kerestél te ott? – segítette fel, Nana a kádból Sun Young-ot, aki nem tudta megmondani, hisz még halovány emlékképei sincsenek a tegnap estéről.

Négy egykorú lány ült a nappali szőnyegén, egy kártyajátékot játszva. Mindenki belemerült a saját kártyáiba, a győzelem érdekében. Ji Hyun következett a sorban, hogy letegye lapjait, de ő még váratta a többieket, átnézve melyik papiros is lehetne a nyerő.

-Istenem, Qri tedd már le az egyik rohadt kártyádat!  - elsőként Jin Ah csattant fel, megunva a várakozást. Ji Hyun csak egy éles pillantást lövellt felé, de a mellette ülő szőke azonnal tudta, jobb, ha befogja. Mind tudták, a rózsaszín hajú lányt sosem szabad felidegesíteni. Ő volt az anyukájuk, aki mindig tett valami azért, hogy így nevezzék a többiek. Általánosságban főzött, mosott és takarított a kis családja után, akik hátradőlve figyelték minden lépését. Nagyon jól ismerték már mindannyian ahhoz, hogy felfogják, vele nem érdemes kikezdeni, mert csak egy fakanál kell a kezébe, és jaj, nekik.  De ezek ellenére bárki fordulhatott hozzá, akármilyen problémája volt vagy csak tanácsot kért, hisz Qri mindig tudta mit kell mondani.

Mindenki csenden figyelte Ji Hyunt, várva hátha leteszi végre azt a lapot, mikor egy éles csörömpölés hallatszott a konyhából. Reflexszerűen mindenki elfordította abba az irányba a fejét, kivéve Qri-t, aki kihasználva a lehetőséget, felcserélt a lent lévő lapok közül kettőt, így megnyerve a játékot, felsikoltott.

- Szerintetek mit csinált már megint? – állt fel YoonA, megindulva a zaj felé, rögtön mögötte Sun Young-val.

- Várjatok! Hyun Ah a konyhában van? – pattant fel Ji Hyun, megelőzve az előtte haladó két lányt, hogy megnézze mit csinált a kis vörös az ő konyhájában. Ez volt a másik, amire nagyon figyeltek a lányok. A rózsaszín konyha volt Qri „szentélye”, ha oda valaki bemerte tenni a lábát, rögtön a lángoló fejű, sikítozó „Ji Hyun anyukával” néztek szembe, ezért is nem kockáztatták az életüket.

- Előre sajnálom szegényt – temette az arcát a kezébe Yoon Ah, míg Hyomin kijelentette, elmegy valami kaját venni, mert van egy olyan érzése, ma nem fog főzni rájuk az anyukájuk.

Egy ajtócsapódás jelezte Sun Young távozását, közben pedig a maradék két lány megcélozta a konyhaajtó küszöbét, ahol leálltak és figyelték, hogyan is szidják le a legkisebbet közülük.

- Te! – mutatott egy fakanállal HyunA felé az Ji Hyun – Kapsz 15 percet, hogy feltakaríts és vegyél egy másik poharat!

- De anyuu! – kezdett volna neki a hisztizésnek a fiatalabbik, mire Qri megindult felé, lassú léptekkel, a kezében még mindig a fakanállal – Gyááh! Ne bánts! Már csinálom is!

A kis táncos első dolga volt megrohamozni a fürdőszobát, ahol a tisztítószereket tartják, míg Ji Hyun csípőre tett kézzel, villantott egy elégedett mosolyt a lány után.

- Elve 20 percre van innen a bolt, hogy fog szerezni egy másik poharat? – értetlenkedett Jin Ah – Meg Hyo most ment el oda. Szólhattunk volna neki.

- Van jó pár csetres a szobájában, majd onnan kihozza őket és elmosogatja.

- Cseles – állapította meg YoonA – Két legyet egy csapásra? - Qri egy egyszerű bólintást adott válaszul, kitessékelve a lányokat az útjából.

 *

HyunAh a kanapén feküdt, fejjel lefele, figyelve a kártyaparti folytatását, amit most csak hárman játszottak. Mindenki bele volt feledkezve a játékba a díványon fetrengő lányt kivéve.

- Jah, merre van már Hyomin? – húzta fel melléig a felsőjét és simogatni kezdte a gyomrát – Mindjárt kipukkad a hasam! – a többiek a szőnyegen ülve koncentráltak a győzelemre, mikor is a végszóra beesett az emlegetett „bevásárló”. Lerakta a legközelebbi asztalra a szatyrot ő maga pedig leguggolt a többiekhez.

- Az mi? – mutatott Yoon Ah az összetekert papirosra, ami Sun Young tartott a kezében.

- Ez kérlek szépen? – nyitotta szét a lányok felé mutatva – Egy parti felhívó. Azt írja, valami bárban lesz innen nem messze, ma este nyolctól. Elmegyünk? – váltott át hirtelen nyávogós hangba, bevetve a kiskutya szemeket, hogy meg tudja győzni barátnőit. Hyun Ah szemei felcsillantak a hír hallatán, leugrott a kanapéról és bevágta magát Hyomin mellé, egy „légysziiiiit” elhangoztatva.  Így jelenleg két pár kiskutyaszem várta a döntést a többiek felől, de rögtön utána már 3 mivel gyorsan sikerült magukkal bírniuk Naná-t is, így 3-2 arányban győzött a „juhé megyünk bulizni!” brigád.

Már csak 15 perc volt vissza, az indulásig és mindenki, mint az őrült keresgélt a saját szekrényében, bár akadtak olyanok, akik felkutatták lakótársaik szobájában álló bútordarabot is. Egymást sürgetve próbáltak odajutni a tükörhöz, nem volt egy túl szerencsés ötlet 5 lányra egy fürdőszobát hagyni, ezt vonták le tanulságként, miután végre mindenki elkészült. Nagyokat sóhajtva indultak el a buli helyszínére, megállapodva, hogy egy kortyot sem fognak inni.

Ennyi, amire emlékezett a tegnapról, ezek után se kép, se hang. Semmi. Vajon mit csinálhattak? Választ valószínűleg csak az után kaphatnak a kitisztították a fejüket. Jaj! A többiekről Jin Ah majdnem megfeledkezett! Már megtalálta a kanapén fekvő Yoon Aht, aki egy jéggel teli zacskót nyomott a fejéhez és Hyomint, aki azóta elhagyta a fürdőszobai helységet és megpróbált kibotorkálni egy pohár vízért. Ő is hasonlóképen cselekedett, csak amint kiért a nappaliba, a hálószobából egy puffanás hallatszott.  Gyors léptekkel – már amennyire tudott – berohant, ahol meglátta Ji Hyunt a földön fekve, fogni a fejét. Biztos az ágyban aludt el, de a reggeli forgolódások közepette leesett róla. Elengedett egy enyhe kacagást, hisz a legidősebb viccesen festett a körülmények között. A rózsaszín hajához illett a rengeteg rózsaszín toll, lufi, vatta és egyéb dolgok, amik körül vették, nem beszélve a szívecske alakú párnákról, amiken landolt, de ezek ellenére is sikerült bevernie a fejét.

- Láttátok Hyun Ah-t? – lépett ki a szobából Jin Ah másik oldalán a kissé émelygő Qri-val.

- Eltűnt a kislányom? – emelte fel fejét az „anyuka” és, mint akit rakétából lőttek ki úgy kezdett el föl s alá szaladgálni a házban a legkisebb nevét kiáltozva. Az előbbi másnaposságnak már semmi jelét nem mutatta. A folyosó felől apró nyögések hallatszottak, amikre mindenki felkapta a fejét. Qri száguldott is a hang irányába, amik a szekrényből jöttek, ahová a kabátokat szokták akasztani. Kinyitotta és egy vörös lány esett a karjaiba – HyunA! Végre megtaláltalak! – levegőhöz nem jutva ölelte meg a fiatalabbat, akin talán legjobban látszódott a másnaposság jele.

Mindenki a nappaliba tartózkodott, hogy átbeszéljék a dolgokat. Qri, Hyomin és HyunA a kanapén foglaltak helyet, míg, Nana és YoonA a tévé előtt karba tett kézzel álltak. Ha valaki nem tudná mi történt reggel, biztosra venné – HyunAh arckifejezéséből is ítélve – a 3 lány valamit tett és elszámoláson vannak. Azonban többről volt itt szó. Meg kellett tudniuk mi történt az előző éjszaka, ami magyarázatot ad a történtekre. Jin Ah miért van más ruhában? Yoon Ah, hogy került ki az erkélyre a bezárt ajtó mögé? Sun Young miért feküdt megkötözve a kádban? Ji Hyun szobájában miért vannak rózsaszín holmik mindenfele? Hyun Ah  mit keresett a gardróbban? Ezekre szerették volna tudni a választ, azonban 40 perc beszélgetés és fejdolgoztatás után sem jutottak semmire, ami nyomra vezethetné őket. Már mindenki idegesen kiabált mikor, Nana telefonja a tévé tetején lévő poharak egyikéből megszólalt. Az After School - Dressing Room című száma mindenkinek egy fülsüketítéssel ért fel, hisz egymás hangját már megszokták, de a hangos zene még egyelőre tabu a házban. Jin Ah felkapta a készüléket és megnézte a hívót.

- Vedd már fel, széthasad a fejem! – vetett mérges pillantásokat Hyomin a szőke lány felé, de az csak bámulta a zaj forrását – Ki keres?

- Nem tudom.  A Yoon Bo Ra név, ismerős valakinek? – nézett körül, de mindenkitől elkerekedett szemeket kapott.

- Vedd fel! Lehet, tudja mi történt tegnap! – mutatott Yoon Ah a telefon felé.

- Oké – nyomta meg a fogadás gombot Nana – Szia Bora! – a többiek visszafojtott lélegzettel figyelték a nekik háttal álló, telefonáló lányt – Igen. Igen. Igen. Át tudnál ma jönni? Fontos dolgokat kérdeznék, amikre félek, csak te adhatsz választ. Oké – fordult vissza a tömeghez a telefont az asztalra dobva – Jön.

*

- És mi van, ha valami drogkereskedő vagy esetleg emberrabló a csaj? – éppen csöngettek a lakás ajtaján, mikor HyunA próbálta meggyőzni Nanát, arról, hogy nem biztonságos egy olyan embert hívni a lakásba, akiről semmit sem tudnak – Tuti, hogy szervkereskedő! Elfog minket, majd mehetnek a szerveink a feketepiacra és ki tudja mit csinál a többi testrészünkkel! – állt be az ajtó elé a kisebbik, megakadályozva az ajtónyitást.

- Ha ez így is van, téged adunk oda először és fizetünk annyit, hogy minket békén hagyjon. Félre! – lökte arrébb a vöröskét, aki tágra nyílt szemekkel figyelte tovább az eseményeket – Gyere beljebb – tessékelte be a vendéget.

- Köszönöm – Bora egy magasnak bizonyult Hyun Ah-val, karcsú testalkatú és hosszú fekete hajú. Egy teljesen átlagos lányról volt szó, aki hatalmas mosollyal az arcán üdvözölte a bent lévőket. Amint beért, Qri leültette őt a kanapéra és mindenki körbeállta, HyunA-t kivéve, ő kényelmesebbnek talált leülni a többiek lába elé.

- Kezdhetnénk azzal,  hogy elmagyarázom mi is történt – vett egy mély levegőt Jin Ah – Reggel YoonA ki volt zárva az erkélyre, Hyomin meg volt kötözve a kádban, Qri szobája tele volt rózsaszín díszekkel, HyunA a szekrényben éjszakázott, nem emlékszünk semmire, ami a tegnappal kapcsolatos, csörgött a telefonom, nem emlékszem rád és kell valaki, aki tisztázza az ügyet – fújta ki a levegőt, miközben a többiektől egy kisebb tapsot kapott, amiért kibírta a tüdeje ezt a hadarást.

- Holt részegre ittátok magatokat, szóval számoltam ezzel – rázta meg a fejét Bo Ra – Tegnap elmentetek egy bárba, ahol én is dolgozom. Pont egy ivóverseny közepén érkeztetek, amit Qri rettenetesen jó mulatságnak tartott, ezért kipróbálta – mindenki automatikusan az említett felé fordította a fejét, akinek némi pír jelent meg az arcán szégyenében - így ő már az első 10 percben ki lett ütve. Utána HyunA elvitte őt egy asztalhoz és próbálta megitatni vízzel. Qri nem akarta, ezért HyunA megmutatta neki, hogyan is kell inni, azonban a pohár tartalma tömény alkohol volt, így ő a 14. percben dőlt ki – most Hyun Ah-ra szegeződött minden tekintet.

- Jah, most mi van? Honnan kellett volna tudnom? Mindkettő átlátszó! – Hyomin adott magának képzeletben egy pofon a legkisebb védekező szövege hallatán.

- Ezek után elvegyültetek a tömegben, szóval nem igazán láttam semmit. Pár óra múlva lettem figyelmes, ahogy Nana egy pasival jött kifele a mosdóból. Odajöttetek hozzám, ahol elkezdtünk beszélgetni és számot cseréltünk. Meg kell, hogy mondjam, részegen vicces egy társaság vagy.

- Azt nem tudod véletlenül, mikor és ki által kerültünk ide vissza? – kíváncsiskodott továbbra is YoonA.

- Egyikőtök sem vezethetett, így kiszedtem Nanából a címeteket és elhoztalak ide titeket. Ha jól emlékszem volt nálatok egy kamera is – mindenki hátrafordult a tévé irányába. Igen. Ott volt az a bizonyos műszer, ami valószínűleg felvette a lakásban történteket. 

/Bo Ra felkerült a szereplők közé!/