0.fejezet

A hajnali órák sötétjében még mindenki alszik. Senki nem járkál fel s alá, így tökéletes csendet és nyugalmat biztosítva Szöul utcáinak, amin mindössze két alak vehető ki a ködből. Egy fekete sikátor homályában, egy hirtelen csillanás megváltoztatja 6 ember életét.

- N-Nem… teheted… - áll háttal, a piszkokkal befedett falnak, a reszkető hangú, aki félelmében a kezével tapogatja a szürke kőépítményt, hátha lesz oly szerencsés és élve kijut innen. Már az ő bőrét is kosz fedi, haja a szélforgó összes irányába mered, szemében apró könnycseppek gyűlnek össze, amik egyre nőnek és hatalmas foltot hagyva esnek a földre. Próbál mondani valamit, de csak tátog, mint egy hal, aki oxigén hiányban szenved. Reszkető testrészeit lassanként elhagyja az erő, míg végül térdére nem rogy.

- Elvetted, ami engem illet! – közelít „áldozatához” kinyújtott karral, fekete bőrfelszerelésben a veszélyt jelentő személy. A síri csendben a magas sarkú okozta koppanások egy kínzással érnek fel a másik lánynak. A nő fekete lakkos ujjai egy tárgy köré vannak csavarodva, ami képes kioltani egy emberi életet. Egy értékes emberi életet – Most vége van!

A földön térdelő, reflexszerűen az arca elé emeli két kezét, abban a pillanatban, mikor a vele szemben álló, meghúzza a fegyver ravaszát. Egy fülsüketítő csapódás és az eddig sárral befedett falat, most bíborszínű vér borítja…